"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből...Szeresd felebarátodat, mint magadat..."
(Mt 22:37.39).

"Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet"
(Róm 13:10).

Különös lények vagyunk mi emberek! Ha törvényeket, parancsokat, rendeleteket, utasításokat hallunk, mindjárt úgy érezzük, mintha cselekvési körünket, akaratunkat korlátok közé szorítanák. Nem akarunk elismerni magunk felett semmiféle hatalmat, szeretnénk lerázni minden kötöttséget. Önállók, függetlenek kívánunk lenni. Pedig a törvények javunkat szolgálják, védenek a rossztól. Isten a világmindenséget, amelynek öröktől fogva Ura, törvényei által kormányozza. Parancsai, uralmának és az erkölcsi élet rendjének alapjául szolgálnak. Szeretetből adta, hogy teremtményei boldogok legyenek. Mégis az a tragikus, hogy sokszor ellenszegülünk, nem törődünk figyelmeztetéseivel, azokat akadálynak látva, megyünk a magunk feje után, mint ahogy Ádám és Éva tette, amikor Isten parancsa ellenére cselekedtek. Miért van ez? Mert Sátán, a legnagyobb ellenségünk, szüntelenül azt akarja elhitetni velünk, hogy Isten törvényét lehetetlen megtartani. Úgy tünteti azt fel, mint szabadságunk gátját; a törvényszegés súlyos következményeit pedig eltakarja előlünk. A Szentírás egyértelműen tanítja: "a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó." (Róm 7:12). "Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség" (1Jn 3:4). "A bűn zsoldja halál" (Róm 6:23). "Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak" (Jn 14:21). "Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek" (1Jn 5:3). Nagyon nehéz jó törvényeket alkotni, némelyik még hatályba sem lép, máris kiderül róla, hogy hibás, használhatatlan, érthetetlen, képtelenség betartani. Szükséges újrafogalmazni, hogy alkalmazható legyen. A Tízparancsolat nem ilyen, nem változott a letűnt évezredek alatt, amit Isten megfogalmazott, kiáll minden próbát.

Nagyon sokféle törvény van. Vannak természeti törvények, amik által Isten a világmindenséget fenntartja; a nap, a hold, a csillagok járását és az évszakok váltakozását igazgatja. Szólhatnánk az ószövetségi időben Izrael népének előírt jelképes szertartásokról, amelyek Jézus kereszthalálával érvényüket veszítették. Lehetne említeni Istennek azokat a rendelkezéseit, amik egészségünket óvják a káros szenvedélyektől, romboló szokásoktól. Ugyanakkor minden államnak megvannak a maga jogszabályai, amelyek kötelezőek az állampolgárokra. De ne ezekről szóljunk most, hanem a Tízparancsolatról, amit erkölcsi törvénynek nevezünk. Az Isten, aki az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, a szeretet életformáját tárja fel előttünk e törvényében, amit már az Édenkertben megismertetett Ádámmal és Évával. Emlékezetükbe véste annak minden pontját; és íratlan szabályként adták egymásnak tovább az emberek szájról szájra, nemzedékről nemzedékre. Később, az Úr kiválasztotta Izraelt szövetséges népéül, megtisztelte őket azzal, hogy törvényének megtartói, őrei és továbbadói legyenek. A Sínai hegyen nyilatkoztatta ki előttük a Tízparancsolatot, melynek szabályai minden emberre kötelezőek; megtanítanak arra, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között, ahogy ezt Pál apostol is kifejezte: "A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad" (Róm 7:7).

A törvény olyan, mint a tükör, megmutatja igazi valónkat. Ha tüzetesen vizsgáljuk a Tízparancsolatot, azt látjuk, hogy lényegében tíz részre osztott egyetlen törvény: "mert ha valaki az egész törvényt megtartja is; de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös" (Jak 2:10). Találó hasonlatot alkalmaz Moody az erkölcsi törvényre: "Ha tíz szemből álló lánc tart fenn engem a levegőben, s azokból egyetlen szem is elpattan, leesem éppoly biztosan, mintha az egész lánc tönkrement volna. Ha tilos nekem egy bekerített helyről távoznom, lényegtelen, hogy a kerítés melyik részén megyek át. Az engedelmesség aranylánca megszakad, mihelyt egyetlen szeme elpattan." Tízparancsolat első négy rendelkezése Isten és az ember viszonyát foglalja magába. Amikor Jézust megkérdezték: "Melyik a nagy parancsolat a törvényben?" - így válaszolt és határozta meg lényegét: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat" (Mt 22:37-38; 5Móz 6:5).A negyedik parancsolat különösen fontos, ez a törvény szíve; mivel az egyedüli, amely megmutatja, kinek a tekintélye által kaptuk a szeretet törvényét. Olyan, mint egy fő láncszem vagy híd, ami összekapcsolja a többi kilencet. A törvény épülete erre a pillérre épül fel, mert az első kőtábla parancsainak összefoglalója és a második kőtábla előkészítője. A Tízparancsolat másik fele az ember és ember közötti kapcsolat helyes elveire tanít. E parancsolatok lényegét a tizedik foglalja össze: "Ne kívánd!" Jézus pedig így összegzi: "A második hasonlatos ehhez: Szeressed felebarátodat, mint magadat" (Mt 22:39; 3Móz 19:18). E rövid áttekintésből is láthatjuk, hogy a Tízparancsolat egységes egészet alkot és megtartása a szereteten alapszik. Ez utasítások által Isten meg akar tanítani arra, hogy megértsük: az élet igazi tartalma a szolgáló szeretet, a jó cselekvése és a másokért való élés. A törvénnyel ellenkezőt cselekvő ember önmaga ellensége. Isten szabad akaratot adott mindenkinek, nem kívánja, hogy kényszerből tartsuk meg törvényét.

A neki való szolgálatnak, a törvény betöltésének a lényege: SZERETET. Ez a titka a Tízparancsolatnak. Isten parancsolataiban nem a tiltások sorozatát kell látnunk, hanem azt, hogy mi vagyunk a megajándékozottak. Az Úr először mindig ad: "A kert minden fájáról bátran egyél" (1Móz 2:16). Tőlünk függ, hogy elfogadjuk-e adományát. Mi viszont mindig fordítva akarjuk értelmezni: mi adunk Istennek, ha ezt vagy azt nem tesszük. Isten, miután adott, visszakér tőlünk egy bizonyos részt, hogy megtanítson az adni tudás örömére és elvegye szívünkből az önzést. Ugyanakkor ezzel a kérésével véd is a rossztól: "De a jó és a gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél" (1Móz 2:17). Végül kijelenti, mi lesz a következménye annak, ha megtartjuk, illetve ha figyelmen kívül hagyjuk utasításait: "mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz" (1Móz 2:17). A következmény az élet vagy halál, az áldás vagy átok. Csak két dolog között lehet választani, nincs harmadik út! "Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled... Sőt felette közel van hozzád ez ige; a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsd azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és a gonoszt... az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess" (5Móz 30:11. 14-15. 19). Isten szava e tíz igében új és új élethelyzetben ítél meg bennünket, és ad megoldást, útmutatást. Ha csak annyit látunk a törvényben, hogy Isten figyelmeztetései - "Ne imádd! Ne ölj! Ne lopj!" - korlátozzák szabadságunkat, akkor nem értjük meg szándékát és a törvény lényegét. A szeretet fegyelmező ereje nélkül a szabadság olyan, mint egy kietlen puszta iránytű nélkül, ahol az ember mindent ígérő, de semmit sem nyújtó délibábot kerget. Azok, akik helyesen látják Isten szándékát, és tapasztalják életükben a törvény megtartásából eredő áldásokat, a következő felismeréshez juthatnak: "Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen" (Zsolt 1:1-3). Ennek ellenére mégis sokan azt állítják, hogy Jézus halálával megszűnt a törvény kötelező volta. Valóban igazuk lenne azoknak, akik ezt mondják?

Keressük meg a választ erre a kérdésre: Érvényes- e még ma is a régen adott törvény, amely a szeretet és a boldogság törvénye? E kérdésre a leghitelesebb választ maga Jézus Krisztus adta, amikor e földön járt. Mindenki számára érthetően és világosan kijelentette: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem" (Mt 5:17). Jézus az embert megváltani jött Sátán hatalmából, de küldetésének tekintette azt is, hogy a törvényt naggyá és dicsőségessé tegye. Életcélját így jelölte meg: "Ímé jövök..., hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:8-9). Ő, aki a törvényadásban közreműködött, visszavonta volna azt, amit korábban elrendelt? Micsoda képtelen feltételezés! "Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz" (Zsid 13:8). "Ha a törvény megváltoztatható lett volna, akkor az ember, Krisztus áldozata nélkül is megváltható lett volna; azonban az a tény, hogy Krisztusnak életét kellett áldoznia az elbukott emberiségért, bizonyítja, hogy Isten törvénye a bűnöst az ellene támasztott követelmények alól nem oldja fel. Ha a kereszt megszüntette volna a törvényt, mint azt sokan állítják, akkor Isten drága Fia éppen azért szenvedett volna el fájdalmat és halált, hogy Sátán elérje azt, amit akart; a gonoszság fejedelme diadalittasan állíthatná, hogy az isteni kormányzat elleni vádjai beigazolódtak. Éppen az a tény, hogy Krisztus viselte az ember áthágásának büntetését, hatalmas bizonyíték az összes teremtett lény számára, hogy a törvény változhatatlan; hogy Isten igazságos, irgalmas" (Ellen G. White). Jézus Krisztus földön jártakor bemutatta: lehet e bűnnel megfertőzött földön is az Úr törvényének alapelvei szerint élni! Üdvözítőnk meg akar tanítani arra, hogy ne csak külsőképpen, formailag tartsuk meg törvényét, hanem annak elvei szerint éljünk, vagyis minden tettünk szeretetből fakadjon. Félreérthetetlenül rámutatott arra, ha nem lenne törvény, nem volna rend; összekuszálódna minden, lehetetlenné válna az élet. Törvénye tehát az élet törvénye is! Megváltónk nem vonta vissza, nem szállította alább annak mércéjét, nem szabta elbukott állapotunkhoz, hanem bizonyította örökkévaló érvényességét. Ha pedig Ő nem tette félre, ki merné azt megtenni? Aki megkísérli megváltoztatni Isten szeretet törvényét, annak Jézus ezt mondja, mert "hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai" (Mk 7:7).

Szóljunk arról is, mit jelent számunkra a gyakorlatban megtartani a szeretet törvényét. Sokszor úgy vagyunk, amikor halljuk vagy olvassuk a parancsolatokat, az az érzésünk támad, mintha nem is nekünk szólnának. Miért helytelen ez a gondolkodásmód? Mert önteltséghez vezet, és a törvény nem tud Krisztushoz vezérlő mesterünkké lenni. Aki azt gondolja, hogy rá nem vonatkozik egyik vagy másik parancsolat, az nem ismeri önmagát és a kísértés erejét. Jézus arra figyelmeztetett, ha valaki csak a gondolatában éli át a bűnt, már az is törvényrontásnak számít, tehát nem elég csak külsőképpen megtartani azt. Nézzünk bele naponta "a szabadság tökéletes törvényébe", vizsgáljuk meg, mi az, amit Isten ad és visszakér tőlem egy-egy parancsolatában, és mitől akar megvédeni! Nem neki teszünk szívességet, ha megtartjuk parancsolatait! Nekünk származik áldás abból, ha a szeretet törvényének alapelvei szerint élünk. Önerőnkből képtelenek vagyunk az erkölcsi törvényt megtartani, de Jézus segíteni tud, hogy hitharcunkat győztesen megvívhassuk. Isten szeretetből adta törvényét, és nem azért, hogy a "nem szabad"-ok tilalomfáit állítsa elénk. Ő azt akarja, hogy boldogok legyünk. Boldogok pedig csak akkor leszünk, ha szeretni tudunk, és erre a magasabb rendű szeretetre tanít meg minket a Tízparancsolat.

"Szeretni valakit, azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek őt Isten elgondolta." (Dosztojevszkij)

Kárpáti Petronella: Szeretetre vágyunk (részlet a könyvből)